A fogyás és az ismerkedés – Miért? Hogyan? Mikor?
Merem állítani, hogy az egyik leggyakrabban megfogalmazott kérdés a nagy fogyás egyedülálló harcosai körében az, hogy mikor fogják megtalálni végre az igazit, mikor lesz igazi párjuk? Logikus, mindenki szeretne boldog lenni. Ezért ma a az ezzel a témával kapcsolatos gondolataimat szeretném Veletek megosztani.
A fogyás olyan mint egy válás, az ember a saját kövér énjével szakít – hosszabb rövidebb idő után. Komoly kapcsolat ez, 0-24 órás együttélés, amely az esetek nagy százalékában sok-sok évig tart/tartott, és amit igenis meg kell gyászolni és új lapokra helyezni a viszonyt önmagunkkal az új, igazi valónkkal.
Hiszek abban, hogy egy jó párkapcsolatban mindig 2 ember van akivel az életét megosztja, akivel együtt él az ember: a párja és önmaga, vagyis te és én, én és te. Mindkét viszonyt ápolni kell. Megtenni mindent a másikért, de magunkért is. Talán az utóbbit előbb, mert ha nem vagyunk teljes emberek, nem szeretjük és ismerjük eléggé magunkat, akkor hogy lehetnénk a másik számára jó társak?…
Amikor fogyókúrázásban vagyunk a saját magunkkal ápolt viszony lesz elsődleges és mindenek feletti. Ez sokszor feltételezi is azt, hogy előtte nem volt ez így, nem bántunk jól magunkkal, nem tettünk meg mindent magunkért.
Sokan, akik társkapcsolatban élnek amikor nekivágnak a fogyásnak a folyamat közben szingliként találják magukat. Ennek pontosan a fenti az oka, hogy megváltozik a fogyókúrázó viszonya önmagával és így átalakulnak az erőviszonyok is a kapcsolatban. A pár már nem egy elnyomott, megalázkodó embert kap, hanem egy olyat aki szereti magát és kiáll önmagáért. Ha a logikusan nézzük ez jó kellene, hogy legyen a másiknak, viszont ehhez egy egészséges lelkivilágú erős embernek kell ott állnia, ami sajnos sok esetben nem adott.
Nagy nehézséggel néznek szembe az életmódválók akik ilyen helyzetben vannak, mert nem elég, hogy a saját küzdelmüket vívják a fölös kilókkal, de a nyakukba szakad még egy jó adag párkapcsolati megoldandó is, a társuk belső küzdelme – amit sajnos az esetek nagy százalékában kivetít rájuk a másik – vagy akár egy szakítás terhe is. Sokan itt törnek meg sajnos.
Természetesen vannak kivételek amikor két ember szeretetben, boldogságban együtt marad, közösen viszi végig a harcot, de a tapasztalat és a nagy számok törvénye sajnos tényleg csak kivételekről tesz tanúbizonyságot. Viszont írok egy kicsit arról, hogy a szingli fogyókúrázók mire figyeljenek.
Felmerül tehát a kérdés: mikor érdemes újra kezdeni az ismerkedést? Tudom, hogy ennek a válasznak sokan nem fognak örülni, de csak akkor, amikor már elérte az ember a célját, újra definiálta és szereti önmagát.
Az önmagunk való lelki kapcsolat új alapokra való helyezése nem egyszerű és nem is egy rövid folyamat, ergó rengeteg türelmet igényel. Pláne, mert ahogy változik, szépül a testünk elkezd megnövekedni az érdeklődés a másik nem részéről is.
Aki sokáig volt túlsúlyos – mint például én is – ki van éhezve a szeretetre és arra, hogy az ellentétes nem (vagy akár a sajátja) értékelje őt. Viszont a csinosabb test bevonzza a vadászokat is, akiket lehet, hogy a külső szépség érdekel, de a belbecs irreleváns számukra, csak a testiség vonzza őket.
Egy a kilók súlya alatt meghurcolt léleknek pedig az ilyen emberek olyan károkat okozhatnak, ami van hogy visszafordíthatatlan következményekkel jár. Például annyira megtörhet a lelkünk, hogy visszaesünk és menekülésként a jól megszokott módon étellel, itallal – ki mivel – próbáljuk felvidítani magukat, ami súlygyarapodáshoz vezet. Jojó effektus 1.0, és pár hónap után újra a hájas startnál találja magát az ember, ha nem rosszabb pozícióban.
Ez a kockázat nem biztos, hogy megéri. Pontosabban biztos, hogy nem éri meg! Főleg, hogy azokban az években amit az önmagát alul értékelő kövérség stádiumában tölt az ember nincs lehetősége „gyakorolni” és kialakítani az eszközöket amik ahhoz kellenek, hogy ki tudja szűrni, hogy ki is a jó ember és ki nem azok közül akik közelednek hozzá, ki az aki olyan lelkiállapotban van, hogy érdemes vele kezdeni, akiből igazi Társ lehet.
A nagy szeretetéhségben pedig olyanokat is beleláthatunk a másikba amik nincsenek ott, csak azért mert már annyira vágyakozunk. Így belemenni egy kapcsolatba pedig egyenlő az öngyilkossággal, a gyászos végkimenetel pedig predesztinálható. Majd az amúgy is meggyötört újfent apró darabokra tört szívét, lelkét rakhatja újra össze az ember.
Ez az oka, hogy nem jó ideje korán belemenni az ismerkedésbe, még akkor sem ha szenvedünk sokszor attól, hogy magányosak vagyunk. Többek közt ezért is tartom fontosnak a szakember támogatását a fogyókúra folyamatában, mert egy jó pszichológus tud segíteni ezeknek a szakaszoknak az átívelésében. Nagy hangsúly van itt a jó szón, mert meg kell találni a megfelelőt, akiben 100%-os a bizalmunk, akivel az egész folyamatot végig lehet, végig tudjuk csinálni. A segítség kérés és elfogadás pedig igenis érdem ebben az esetben.
Azért tudok erről így beszélni, mert én is beleestem a túl korai ismerkedésbe. Hiányzott, hogy valakivel együtt legyek, hiányzott az érintés, hiányzott a lelki kapcsolódás és gondoltam már megérdemlem, már belefér hogy adjak egy esélyt magamnak. Tévedtem. Persze csak az utóbbiban, mert mindenki megérdemli hogy boldog legyen és tartozhasson valakihez.
Rájöttem, hogy az első akihez igazán tartoznom kell, akivel szeretetviszonyban kell, hogy legyek az önmagam.
Ha pedig jelen helyzetben a legszeretetteljesebb dolog amit adhatok magamnak az, hogy minden körülményt megteremtek ahhoz, hogy a fogyást végre valahára sikeresen végig csináljam és a buktatókat, egyéb lelki nehézségeket a minimálisra redukáljam, akkor nem is marad kérdés, hogy megéri türelmesnek lenni és kivárni.
Ez nem azt jeletni, hogy az érzés nem fog időről időre megjelenni, de azzal, hogyha elfogadjuk a tényeket és nem söpörjük a szőnyeg alá, plusz egy kis tudatosítással, belső mérlegeléssel visszarántjuk magunkat a válóságba egészen könnyedén és rövid időn belül át lehet lendülni ezeken a nehéz pillanatokon.
Nekem például az írás nagyon sokat segít ilyenkor, mert azt a szeretet amit adni szeretnék így ki tudom fejezni azok felé, Felétek akiknek tényleg szüksége van arra hogy valaki őszintén leírja miről is szól a fogyás – pro és kontra – és szívesen veszitek, olvassátok az írásomat.
Ez egy nagyon fontos lelki közösség legyen szó arról, hogy éppen azért falja valaki a soraimat, mert hasonló cipőben járunk, vagy mert ismer, vagy azért mert meg akarja érteni, hogy min megy át akit szeret és túlsúlyos vagy éppen fogyásban van.
Azt javaslom, hogy merjünk ilyenkor beszélni az érzéseitekről, merjünk megnyílni, mert nehéz magányos küzdelem a miénk, ami a kitartókat akkora jutalommal, büszkeséggel, elégedettséggel és önszeretettel várja a végén ami egyszerűen leírhatatlan érzés és most is csak azt tudom mondani, hogy mindent megér.
Szép napot és sok erőt kívanok Mindenkinek!
