Karácsonyi túlélőkalaúz fogyókúrázóknak

Karácsonyi túlélőkalaúz fogyókúrázóknak

Elérkeztünk az év talán legveszélyesebb időszakához azok életében akik a fogyókúráznak, vagy csak szeretnék megőrizni a szép alakjukat.

Ezért gondoltam, hogy összegyűjtök Nektek pár lehetséges veszélyforrást – pontosan 8 darabot – amivel komoly kalóriamennyiségre lehet szert tenni és amelyekre jobb előre felkészülni… Hátha sikerül megúszni az idei ünnepi periódust súlyosabb károk nélkül.

Mert azért valjuk be: nem lenne ideális úgy gyarapítani a kilókat az elkövetkező napokban, mint anno a matrica albumot általános iskolában egy-egy karácsony alkalmával… 🙂

Veszély no. 1: Terülj-terülj asztalkám

Ha nálatok is olyan a karácsony, mint nálunk, akkor komoly kihívás előtt állunk mindannyian. A megterített vacsoraasztal ami roskad a finomabbnál finomabb falatoktól amiből persze mindent megkóstolna az ember – sőt addig tömné a bendőjét amig ki nem pukkad – igencsak veszélyes terep.

Minden hízlalósabb ételt kiírtni nem lehet az ünnepi asztalról, de a köretekkel például sokat lehet segíteni, mert ha mondjuk van édesburgonya, barnarizs, sültzöldség vagy saláta is a klasszikus körítés mellé, akkor van miből választani azoknak akik odafigyelnek az étkezésükre.

Sok mindent meg kell ilyenkor állni, de egy kis kreativitással és rugalmassággal lehet úgy készíteni a menüt, hogy azzal ne legyen egy életveszélyes zsírpárna gyártó üzem a december második fele.

Veszély no. 2: Mindent minden mennyiségben

Engem anno úgy neveltek, hogy amit kiszedtem magamnak az mind meg illik enni. Ezért számomra pszichésen nagyon nehéz legyőzni azt az érzést, hogy bármi is előttem maradjon tányéron, így az én technikám az, hogy csak pici adagokat veszek és azokat szépen, lassan eszem meg.

Szokták mondani, hogy minden falatot minimum 28-szor kell megrágni – mekkora kivitelezhetetlen badarságnak tűnt ez nekem amikor először hallottam, de tényleg működik. Eleinte nehéz rá figyelni, viszont ebben az időszakban ez az egyik leghatásosabb trükk amire tudatosan érdemes felkészülni, egy-két alkalom és utána már magától megy.

Mivel az az üzenet, hogy “na most már elég lesz” sokkal lassabban jut el az agyhoz, mint gondolnánk, emiatt van, hogy mire a teltségérzet megjelenik már rég a túlevés fázisában vagyunk. Ez nem csak azért veszélyes mert fizikailag rosszul leszünk és az az ünnepi hangulatra is rányomhatja a bélyegét, hanem azért is, mert utána olyan kínzó bűntudata lesz az embernek ami mindamellett, hogy gyötrő érzés még hizlaló is. Szóval abszolút nem éri meg, és egy pici odafigyeléssel el is kerülhető.

Veszély no. 3: Mennyei édességek

A nagy lakoma sikeres túlélése után jöhet is a következő óriási kihívás: a desszert asztal. Ajjajjjjj! Na most itt hogyan? Hiszen az ember azt érzi hogy egy pillantással repülnek rá a kilók. Na de akkor is karácsony van? Miért ne ehetnék egy kicsit? Egy kis szelet zserbó még senkit sem ölt meg? Az a hókifli akkora, hogy fel sem tűnik majd… stb.

Ugye nem vagyok egyedül? Bennetek is ez a belső beszélgetés zajlik ilyekor? Én azt tapasztalom, hogy győzködjük magunkat oda-vissza aztán csak lecsúszik az a bejgli. Meg még egy… és még egy, mert ki tudna ellenállni? Nem mondom, hogy könnyű feladat, és nem is elvárható, hogy egy falatot ne együnk a finomságokból, viszont van amivel ki lehet kerülni.

Lehet már későn írom, de vannak alternatív lehetőségek cukor- és gluténmentes verziók ma már a piacon amikből be tudunk szerezni, hogy ne legyen annyira hízlalós az édességmenü otthon.

Bioboltokban lehet kapni paleo és mindenmentes bejglit, vannak testépítő márkák akik kijöttek a protein bejglivel, vagy ott vannak például a Sovány Vígasz Cukrászdák és persze online is lehet találni jobbnál jobb recepteket is online most már a különböző túlélő bejglikkel és hókiflikkel. Nem biztos, hogy tökéletesen visszaadják az eredeti ízt, de altertatív megoldásnak kiválóak. Kicsi extra munka, hogyha a család nem nyitott az ilyesmire, ami szerintem nagyon is kifizetődő a végén.

A másik módszer, hogyha az ember kirak mondjuk egy kis gyümölcsöt is a desszertek közé. Például azokat a finom aprócska mandarinokat amikből ilyenkor Dunát lehet rekeszteni a boltokban. Na és persze hámozatlanul, ami azért hasznos, mert amellett, hogy nem szárad ki a mandarin a megnyúzással is telik az idő ami alatt az ember nem nyom le egy újabb szelet tortát a torkán.

Veszély no. 4: Szaloncukor a karácsonyfán

Gondolom ismerős a szituáció amikor hajnalban felébred az ember a kanapén ahol éjszaka a karácsonyra kapott ajándék könyv olvasása közben elaludt és az éppen csak megenyhült gyomrával ácsingózó szemét a karácsonyfán csüngő csábító csillogású szaloncukrokra veti…

Ilyenkor én régen odamentem mindig a fához és leszedtem egyet a szaloncukrokból (aztán még 2-3 darabot, meg még kettőt… sőt előfordult, hogy a fél fát simán lefosztottuk egy pár nap alatt a testvéreimmel sutyiban…) és szépen visszaigazítottam a csomagolást mintha mi sem történt volna, vagy ha sikertelen volt az illúzió visszaállítása, akkor egyszerűen leszedtem az üres papírt és a szemetes mélyére rejtettem a csomagolóanyagok alá-közé, hátha nem veszi észre senki…

Tudom ez a veszély ilyen formán nem mindenkinél áll fent, de ahol tradicionálisan a dekor részét képezi a szaloncukor azoknál a legjobb ellenszer, hogyha a fogyókúrás években csak és kizárólag a veszély elkerülése véget kihagyjuk ezt a díszítőelemet – amit lehetőség szerint nem egy másik édességgel helyettesítünk – vagy legalább cukormentes illetve egészségesebb verziót választunk. Persze csak akkor hogyha kivitelezhetetlen ez a megoldás feszültség generálás nélkül… Ha nem, akkor marad az önkontroll és a tudatosság, aztán kiderül, hogy ki jön ki győztesen a „Szaloncukor vs. Csinibaba jelölt” küzdelemből.

Veszély no. 5: Csak egy kis forraltbor

Sokan nem is gondolnak rá, hogy az ételeken kívül az alkohol bevitellel is komoly károkat okozhatunk a fogyókúrás folyamatnak. Finom forraltbor, jó kis házi tojáslikőr, nagyapa kedvenc bora, robbanó pezsgőspalackok… (Kinél mi.) Ilyenkor mind-mind előkerülnek persze…

Szerintem semmi gond nincs azzal, ha egy-két italt megiszik az ember az ünnepi asztalán a családdal, viszont fontos beleszámolni az energiabevitelbe. A szeszesitaloknak igen magas a kalória tartalma így kalkulálni kell velük, hogy ne érjen minket meglepetés amikor az ünnepek után rámerészkedünk a mérlegre.

Egy jó technika, hogy sok vizet vagy (ízesítés nélküli) teát igyunk ezzel is elősegítve a tisztulást és a metabolizmusunk hatékonyságát. Na és persze így kevesebb hely marad az alkoholnak és egyéb hizlaló löttyöknek is.

Veszély no. 6: Nisi-nasi

Nem tudom nálatok hogy van ez, de nálunk biztos hogy minimum ötször annyi étel készül erre a jeles eseményre, mint amit be tud fogadni a család egy este alatt. A megmaradt ételt pedig természetesen mindig jól elérhető helyen találja az ember az ebéd, illetve vacsora után is, mondjuk az asztalon az orrunk előtt, mert véletlenül sem kerülnek fel a polc tetejére vagy a kamra mélyére a finom falatok rögtön evés után… és akkor még nem is esett szó a sütés-főzés közbeni nassolásról.

Noná, hogy mindannyian „bűnösök” vagyunk ebben. Ha mi sütünk teszteljük az ételt, ha más főz belenyalunk „minőségellenőrzés” gyanánt, és persze az ünnep alatt is rá-rájárunk maradékokra ahogy pont elsétálunk az asztal vagy a konyhapult mellett, és nagy meglepetésünkre minden odafigyelés ellenére ezekkel az apró falatokkal észrevétlenül fogyasztunk el mennyiségeket, amik plusz egy-két étkezést tesznek ki.

Mi is lehet a megoldás ilyenkor? Sajnos jó módszert még én sem találtam, mert a család nem fogja elpakolni az ételt – ha nálatok ez működőképes akkor az szuper – ezért csak a tudatosság marad. Mivel előre tudjuk, hogy bele fogunk ezekbe a szituációkba futni talán nagyobb esély lesz rá idén, hogy észrevegyük magunkat és megállítsuk a kis kacsónkat amikor vennék egy-egy falatot innen-onnan.

A másik módszer, hogy előre beleszámoljuk ezeket a kis lakmározásokat és ennyvel kevesebbet eszünk a főétkezéseknél. Bármelyk megoldás jó lehet.

Veszély no. 7: A konyhamalac üzemmód

Gyerekes családok figyelem. A lurkók után gondolom ti is el szoktátok pusztítani a maradékot a tányéron? Egyértelmű, hogy pazarlás lenne másképp. Viszont azt gondolom, hogy ahol például állatok vannak – és ehetik az ünnepi menüt – ők is besegíthetnek ebben, vagy ahol nincsenek és ne adj Isten már nekünk is sok lenne akkor azt el is lehet rakni későbbre, vagy akár ki is lehet dobni a kukába.

Tudom jöhet a hőbörgés, hogy na de mégis, máshol éheznek az emberek, Afrikában hogy örülnének mi pedig kihajítjuk a szemétbe az ételt, ilyet nem lehet csinálni stb. Viszont ha mi az utóbbi években az éhezés helyett a zabálást választottuk, akkor lehet, hogy meg kellene törni ezt a rossz berögződést és máshogy nézni a helyzetet. Mert itt is: sok kicsi sokra megy, ahogy a bölcs közhely mondja, és ha a saját adagunk megevése után még betoljuk a gyerek(ek) maradékát is az már bizony sok(k) is lehet a szervezetünknek és annyit nem ér az egész, ha fogyni szeretne az ember.

Ilyenkor jó megoldás a gyereket elsőre megetetni és csak utána nekilátni a saját adagunknak, vagy akár össze lehet gyűjteni a maradékot és odaadni a rászorulóknak. Az ünnepek alatt sok helyen osztanak ételt – biztos örülnek neki, ha már nem is olyan amit mi adunk, hogy az hajléktalanok maguknak válasszák, de mivel soknál látok kutyust, biztos szívesen kedveskednének majd nekik egy pár jó falattal ilyenkor.

Veszély no. 8: Kevés mozgás

Mivel ilyenkor sajnos az edzőtermek nagy része zárva tart, a program sokaknál pedig olyan feszített, hogy idő se lenne elmenni sportolni, így az bizonyos, hogy kevesebb mozgással fognak telni az elkövetkező napok. Ez is csökkenti azt az energiabeviteli mennyiséget amivel hízás nélkül meg tudjuk úszni az ünnepeket.

Mondanám, hogy egy szuper megoldás ha önkéntesen elvállaljuk a hólapátolást például, de ez idén nem igazán tűnik reálisnak. Ezért – ne rögögjetek, de – én például azzal szórakoztattam magam, hogy karácsonyfa díszítés közben inkább a földre tettem a dobozt amiben a díszek voltak, majd azokat egyesével vettem ki és mindig egy guggolással összekötve raktam őket fel a fára. (Szerintem lesz holnap izomlázam…) Tudom elvetemült ötlet, de ilyesmivel ki lehet kerülni a mozgásmentes napokat túlzott időveszteség nélkül.

Viszont a legjobb, ha össze lehet hozni legalább egy kis edzést, vagy vacsora után elmenni sétálni egyet a család erre nyitott tagjaival kint a friss levegőn. Ezt idén akár kezdeményezheted Te is. Én mindenképp fogom.

Remélem a fenti gondolatokkal tudtam Nektek segíteni egy kicsit a felkészülésben és nagy kacagásokkal, ölelésekkel, plusz kilógyűjtés nélkül, szeretetben fog telni az ünnep Nektek.

Boldog karácsonyt Mindenkinek!

Leave a Comment

Lépj velem kapcsolatba!

Kedves Látogató! Kérdezz bátran tőlem emailben és amint tudok válaszolok Neked.

Not readable? Change text. captcha txt

Start typing and press Enter to search