Sziasztok!
Pár gondolat a legutóbbi komolyan humorosnak szánt videómhoz… mert bármennyire is poénként kezelem a helyzetet, mégis egy nehéz megoldandóra szeretnék vele rávilágítani, amivel mi, fogyókúrázók megküzdünk nap, mint nap.
Ha esetleg nem tudnátok miről beszélek, akkor Facebook profilomon megnézhetitek az ominózus mozgóképi anyagot: [KATTINTS IDE!] Ugyanis kb. egy hete a trendekhez képes jó nagy késéssel rátaláltam a TikTok alkalmazása és feléledt a kreatív énem (ergo, már 2 vicces videót is csináltam!… WOW, igaz?! 🙂 ) amit elmondhatatlanul élvezek, így most már része lesz az általam kínált közösségi média élménynek ez az oldal is, időről időre… 🙂 Ez itt a reklám helye volt, de azért kövessetek mindenhol (Facebook, Instagram, YouTube, TikTok), ha van kedvetek. 😉
Ahogy már itt-ott story-ban sejtettem is Veletek, volt egy nagyobb visszaesésem az utóbbi bő fél évben ami a véremben megmaradt tudatosság cseppeknek köszönhetően csak kb. 7-8 kiló (azért nem tudom pontosan mennyi, mert egy ideig nem mertem ráállni a mérlegre…) visszamászásával járt, de azért rendesen megborította az egyensúlyomat és a terveimet is.
Mivel csak a munkára koncentráltam, kiestem abból a rendszerből amit felállítottam és nem szép, de el is hagytam magam egy kicsit. Igazából mostanra gyűjtöttem össze az erőt ahhoz, hogy megfordítsam a folyamatot, ami azzal járt, hogy az utóbbi hetekben gyakorlatilag előről kellett kezdenem az egész fogyókúrát fejben és tettekben: újra bevezetni a rendszerességet az étkezésemben és a sportban is és visszatérni ahhoz a mentális állapothoz amiben tudom tartani a szabályokat.
Úgy örültem volna, ha ezt menet közben meg tudom Veletek osztani, de sajnos nem ment, túlzottan gyenge és elkeseredett voltam hozzá, de majd visszaidézem azokat az érzéseket és gondolatokat amiken keresztül mentem akkor és mesélek Nektek róla és az érzelmi folyamatról amivel sikerült visszatérnem a helyes útra.
Viszont ennek a cikknek nem ez a miértje és a központi témája (ezzel majd külön akarok foglalkozni), hanem a nagy tömegben érkező veszélyhelyzetek amik visszahízáshoz vezethetnek. Apró dolgok, de mindig egy rossz lépéssel indul a visszaesés, a nagy számok törvénye szerint pedig ezekkel is nő az esély arra, hogy egy ilyen kisiklás tényleg elindítsa a kilók visszaszedésének folyamatát. Erre hozok most példát Nektek.
Tehát, nézzük mi is történik ilyenkor. Gyakorlatilag azalatt a 24 óra alatt amíg a föld egyszer körbefordul a tengelye körül az alváson kívül majdnem minden pillanatában kísértések tömkelegének vagyunk kitéve – ami nem éppen könnyíti, sőt, inkább hihetetlen módon megnehezíti a helyzetünket… – mert azok a magas kalóriatartalmú, természetes kimondhatatlanul finom, csábító és értelemszerűen hízlaló ételek és italok (Igen, pont amiket ilyenkor mellőzni szükséges!) hívogatnak minket kacsintgatva minden sarkon: az áruházak polcain, a baráti vacsorán, az éttermek étlapjain, a munkatársaink íróasztalán, a metróból feljőve a pékségekben, a lépcsőházban a szomszéd lakásából kiszűrődő illatok formájában, otthon a családi hűtőben, na és persze még sorolhatnám a végtelenségig.
Minden egyes csoki szelet és cukorka, az utcán szembejövő Starbucks pohárból felénk szálló ízesített kávé illata, a kirakatban sorakozó tiritarka fánkok 1-1 kisértésnek vehetők. Amúgy nézzetek hülyének, de nekem az a trükköm, hogy ezeket a szép Oreos és vigyorgó smileynak megrajzolt fánkokat aljas gonosz kismanóknak képzelem, aki apró vasvillájukkal szurkodják meg a torkodat, ha beveszed őket a szádba és akiket ezért messziről el kell kerülni. Lehet kicsit elvetemült, de nekem eddig bevált. 🙂
Ami nagyon nehéz, hogy nem valami tiltott vagy limitáltan elérhető szernek kell ellenállni, hanem az ételnek, ráadásul abból is azoknak a lehetőségeknek, amik általában a legvonzóbban és emellett a legkönnyebben elérhetőek is (péksütemény, csokikák, chipsek, street food, gyorskaják, üdítők, stb.) Egyszerűen nem tudja az ember úgy csinálni az életét, hogy elkerülje a csábítást. A cigiről való leszokásnál legalább nem kell mindenáron bemenni egy dohányboltba… Az élelmiszer beszerzést kiiktatni az ember életéből azért elég nehéz volna, valljuk be…
Szóval, ember legyen a talpán aki a “Miért ne?”, a “Mert úgy vagy jó ahogy vagy” és a “Te vagy az Igazi” feliratú piros pöttyös Túró Rudiknak, a magukra fényvisszaverős felületükkel felhívó chipses zacskóknak, a zölden virító kiwis-lime-os Piroska szörpnek (Tudom-tudom, van aki undorítónak találja, de nekem gyerekkori kedvenc!) a már a boltba való belépésnél az orrot megcsapó kakaós csiga illatnak és a kasszáknál zseniális stratégiai érzékkel elhelyezett egyéb finomságoknak ellen tud állni és inkább egy szép szál sárgarépa és egy jó maroknyi zellerszár mellett dönt a boltban, mondjuk egy nehéz, stresszes munkanap után…
Óriási büszkeség amikor sikerül, és ha éppen benne vagy a folyamatban legyél Te is büszke magadra és ez az érzés juttasson át a következő alkalommal is, mert máskülönben, az ember szíve és a teste üzenetei szerint a fogyás alatt (főleg az elején, de később is sokszor) úgy érzi, hogy fel kellene falnia egy fél disznót, egy nagy tányér aranyosra pirult zsírban sült burgonyával, majd egy jó “kis” dobos tortával lefolytani azt, hogy legalább a mentális terhelés következtében elhasznált energiáját pótolva érezze, nem beszélve arról amit fizikailag égetett el. Ti is éreztetek már így? Ha fogyóztatok már, akkor tuti!!!!!
Persze ez az érzés becsapós, és ennél kevesebb étel is elég ilyenkor, de a szervezet úgy érzi, hogy olyan mértékű energia beviteli deficitben szenved, hogy segítségért kell kiáltson, és ő ilyen alattomosan és manipulatívan, kihasználva, hogy minden érzékszervünkhöz hozzáfér az idegrendszerünkön keresztül, regisztrálva az életveszélyt miszerint egy mikrométernyi zsírpárnát is elveszíthetünk a felhalmozódó védőrendszerünkből, a túlélésre törekedve ezen a módon juttatja ezt tudomásunkra. Szóval, csak az agyunk van ilyenkor velünk, csak vele lehet átívelni ezt az időszakot és az érzékszerveinkre hagyatkozni SZIGORÚAN TILOS.
Tudom, nehéz, de nem szabad haragudni magunkra ezért, mert szegény testünk sokkos állapotban van a megváltozott étel és kalória mennyiség következtében, és idő mire felfogja, hogy az igazi segítséget és hosszútávon is minőségi életet gyakorlatilag így kapja meg, nem egyszer megy le a nap. Segíts neki, vagyis magadnak és légy türelmes, mégha nehéz is.
Na, de lényeg, a lényeg: nekem például minden egyes nap meg kell küzdeni ezzel. (Szóval, ha Neked is, akkor nem vagy egyedül! :)) Van amikor könnyebben, van amikor nehezebben megy… Egy olyan embernek (mint én) aki anno “megengedte” magának és meg is szokta azt a luxust és kényelmet, hogy sokat és főleg hízlaló dolgokat egyen, ráadásul mindezt az esetek nagy százalékában érzelmi alapon, annál olyan viszony alakul ki az étellel amit nehéz kontroll alatt tartani, és várhatóan egy életen át szükséges is. Szóval, ne ostorozd magad Te sem, ha esetleg elbuksz! Ami megtörtént, megtörtént. Időgép hiányában úgysem tudunk mit csinálni a múlttal…
Elfelejteni viszont nem szabad, fontos emlékezni mindenre, de közben menni is tovább és nem hagyni, hogy a negatív gondolatok elvigyék az embert és gyengébbé tegyék, mert ezen az úton kegyetlenül jön a következő csapás amit át kell ívelni fejben. Pl. ha a boltban már egészen jól is megy az ellenállás, akkor érkezik az újabb próbatétel, mondjuk egy családi vagy baráti születésnapi ebéd vagy vacsora, ahol mindenki jóízűen lapátolja a csinos testébe a mennyei falatokat, nekünk pedig ott kell ülni és még a tekintetünkkel is elkerülni az amúgy a színe miatt sem negligálható puncstortát, és ellenállni a legkedvesebb kínálásnak is, nehogy baj legyen belőle. Egy biztos, ha a bolt Level 1-es szint volt, akkor egy ilyen esemény Level 100-as lesz ebben a “játékban”.
Nem akarlak teljesen elijeszteni, mert bár nagy árat kell fizetni az elhízásért és sok mindenről lemondani az életmódváltás és súlyvesztés ideje alatt, de annál édesebb a siker utána, és mind-mind megéri! Én még nem is vagyok a végén, de 50 kg után már mondhatom, hogy sok van mögöttem és az életminőségem összehasonlíthatatlan a fogyást megelőzővel. Lehet Neked kevesebbet kell leadni ezért gondolod, de hogy oké, hogy neki ekkora változás volt ennyi kiló, de nekem ez a katarzis nem várható. Erre annyit tudok mondani, hogy nekem minden egyes kiló eltüntetésével exponenciálisan javult az életem és ugyanerre számítok innen is amíg el nem érem azt az egészséges célt amit kitűztem magamnak.
Azért megnyugtathatom magunkat, mert egy életen át ez nem lesz így, de amíg tart a fogyás addig kő keményen be kell tartani, mert (saját tapasztalatból mondom) egy rossz helyen, rossz időben és törékeny lelki állapotban elfogyasztott falat elindíthat egy lavinát amin múlhat a visszaesés és az addig befektetett idő és energia semmissé tétele. Persze a fogyás után is tudom, hogy folytatni kell az egészséges életmódot, de akkor már 1-1 “kihágás” belefér majd, csak tudni kell utána kitartani és nem rendszert csinálni belőle.
Na persze ez papíron könnyű, meg ott még nem tartok szóval ráérünk ezzel akkor foglalkozni ha már ott leszünk, de csak managelhető lesz az is. 🙂
Mára ennyit akartam írni. Remélem hasznosnak találjátok és tetszik a videó is.
Szép napot Nektek, és folyt. köv! 🙂
