MÁR CSINOS VAGYOK. JÖHETNEK A PASIK/CSAJOK?
Mindenki vágyik a boldogságra és arra, hogy társa legyen, ez egy teljesen természetes dolog, viszont sokszor mi magunk sem tudjuk, hogy készen állunk-e a Nagy Ő megismerésére, pláne amikor nagy változások vannak az életünkben.
Boncolgassuk kicsit ezt a témát, én azt mondom.
A kifejtés amúgy kicsit hosszúra sikerült, de remélem végig olvassátok és tetszik is majd Nektek. 🙂
Valamint, az anonimitás nevében a saját és velem megosztott történeteknél álneveket használok.
A RANDIZÓS HÚSPIAC
Nem egy olyan ex-túlsúlyos ismerősöm van aki arról nyilatkozik, hogy nem találja a helyét az ismerkedési palettán és folyton problémás esetekbe fut bele vagy egyszerűen csak manipulatív rosszfiúkkal vagy energia – és akár anyagi – vámpír lányokkal kerül kapcsolatba.
Egy idő után ez mindenkinek fárasztó és elkezdi rombolni az önértékelését ami egy különösen veszélyes folyamat annak aki épphogy csak visszaszerezte a saját testébe vetett hitét.
Egyik lefogyott lány ismerősöm története pont ide vág.
“Még körülbelül 10-12 kiló volt hátra a fogyásomból amikor bár tudtam, hogy még nem vagyok a folyamat végén, de már egyre többen keresték a társaságomat, így gondoltam itt az ideje, hogy engedjek a csábításnak.
Mivel sosem voltam olyan súlyban előtte, hogy körülzsongjanak a férfiak, ezért nem tudtam minek teszem ki magam… Gyakorlatilag önként vetődtem be a cápák közé anélkül, hogy védőfelszerelést vettem volna.
Az első 10-15 randim csak a kihasználásról szólt, mind lelkileg, mind fizikailag. Gőzöm sem volt arról, hogyan kezeljem ezeket a szituációkat, csak élveztem, hogy végre érdeklem a férfiakat és aki éppen jött azzal mentem el randira. Igazából mindegyiknek adtam egy esélyt, pedig volt akinél éreztem, hogy teljesen értelmetlen hosszútávon.
A hazug nős gyors kalandot kereső “mintaférjtől”, a homoszexuális identitását csajozással leplező kalandoron keresztül, a teljesen éretlen negyvenes éveit taposó “kisfiúig” mindenkibe belefutottam ebben az időszakban, csak egy normális férfiba nem.
Annyira áttolódott a fókuszom az ismerkedésre, hogy semmi energiám és valahol motivációm sem maradt a fogyás folytatására. Hosszú hónapokat dobtam ki az ablakon ezzel mire rá kellett jönnön, hogy mivel még nem értem el a célomat a belső frusztációmtól vezérelve kevertem bele magamat ezekbe a helyzetekbe, amik a végén mindig fájdalomat és csalódást szültek.
Végül úgy döntöttem, hogy kőkeményen visszaállok a fogyókúra útjára és csak utána folytatom az ismerkedést. Óriási önuralom kellett hozzá, de úgy gondolom ennél jobb döntést nem is hozhattam volna, mert visszanyertem újra az önbecsülésemet és a fogyás végeztével már szóba se álltam hasonló lókötőkkel.”
33 éves nő
ÉNKÉP, VÁGY, ELTUSOLT HIBÁK
Sajnos az a rossz hírem van, hogy aki túlsúlyos és nem elégedett magával, annak teljesen megváltozik nem csak a magához, de a másik nemhez való viszonya is. Nem beszélve arról, hogy a potenciális jelöltek is máshogy látják őt.
A belső bizonytalanság, az önszeretet és önértékelés hiánya miatt az ember ilyenkor sokszor nem úgy viselkedik és/vagy nem olyan embert választ maga mellé aki igazán hozzá illik, hanem – bár ez szörnyen hangzik, de – beéri azzal aki éppen szembejön vele, mert legalább valaki érdeklődik és akarja őt.
Az érzés, hogy valakivel végre talán kialakulhat a kötődés ami annyi ideje nincs meg az életében átveszi az uralmat. Életveszélyes tanácsadó ez a hiányérzet, mert ilyenkor az emberfia és -lánya hajlamos a szőnyeg alá söpörni azokat az intő jeleket amik már akár az ismerkedés első fázisában jelentkeznek és ezáltal predesztinálható a jobb esetben hamar, rosszabb esetben hosszabb idő és lelki befektetést követő sorozatos emocionális sérülés ami komolyan növeli a visszaesés veszélyét is.
Ez pedig az, amire senkinek sincs szüksége.
Lásd. Petrának sem, aki a következő történetet mesélte.
“Sokáig csak applikációkon kereszül ismerkedtem, de végül átáltam a személyes találkozókra, mert nem éreztem sajátomének, sőt szükségét sem az ilyen platformok használatának.
Így futottam bele végül “Józsiba” aki egy esti összejövetelen a baráti társaságomban jelent meg és hajtott rám, majd hívott el vacsorázni.
Eddig még nem is lenne gond a történettel, viszont a randi nem volt tökéletes, elég sok különbség kijött, bár éreztem nem olyan a dolog, de azért adtam neki meg egy esélyt. Na ez volt hiba, ilyenkor kell elengedni az egészet.
Egyszer még felhívott, aztán ígérte másnap is, de eltűnt… Nem bántam, de mondhattam volna én is, hogy inkább ne folytassuk.
Viszont a történet itt válik undorítóvá…
Utólag kiderült róla, hogy össze-vissza hazudozott mindenkinek és azt mondta másoknak, hogy azért akart közel kerülni hozzám, mert üzleti érdeke kötődik hozzá (ezzel is eltusolva a saját amúgy inkorrekt tetteit).
Viszont a hazug embert hamarabb utolérik mint a sánta kutyát, és így az én reputációmat nem tudta lehúzni a barátaim előtt.
Végül amikor két-három hét elteltével újra keresett – léven az üzleti szál, ami annyira izgatta a fanatziajat nem akart beindulni… – már pontosan tudtam, hogy kinek milyen történettel állt elő és a nyugodt szívvel, kedvesen, de határozottan küldtem el melegebb éghajlatra.
Így jár aki nem egyenes és csak érdekek szerint cselekszik.”
Petra, 28 éves
PRÓBÁLKOZNI LEHET
Persze nem azt mondom, hogy nem lehet próbálkozni, mert valahol kell is, mert ezekkel az élményekkel legyen az pozitív vagy negatív lesz az ember egyre tapasztaltabb, ami később az igazi megtalálásához szükséges is, viszont fel kell arra készülni, hogy nem megy majd minden olyan egyszerűen ahogy azt Móriczka gondolja.
Mérhetetlenül fontos tudatosan látni ezeket a folyamatokat, tanulni belőlük és nem hagyni hogy annyira darabokra törjék az embert, hogy utána teljesen bezárkózzék és ne is nyisson újra a friss ismeretek birtokában türelemmel, szívvel és ésszel.
Arra kell vigyázni, hogy ne essen át az ember a ló másik oldalára, mert a sok sérülés és ha nem időben szab határt az ember ennek a folyamatnak az maradandó lelki károkkal járhat. Nagyon nehéz a belső késztetést legyőzni, kivárni a megfelelő időt és az odavezető úton megtanulni az önuralmat amivel az egyensúly megtartható és hosszútávon gyümölcsözővé lehet.
KULCSSZÓ: TÜRELEM
Ahogy a fogyás sem egy instant folyamat, az újrakezdés az új testben sem az. Igazából egy csodálatos „kaland” a maga buktatóival, könnyeivel és boldogságával együtt.
Tudom, ilyenkor felmerülhet a gondolt: de hát az ember ugyanabban a testben van, csak átalakult, miért akkora dolog ez?
Sokan nem látják az utat ami ahhoz vezetett, hogy valaki elhízzon aztán pedig azt a hegymenetet amin keresztül eléri a kitűzött célját.
Az elhízás időszakában komoly lelki sérülések halmozódnak fel, deformálódások keletkeznek az ember személyiségén. A fogyás alatt pedig olyan pszichés folyamatok zajlanak amiken keresztül ezek helyre jöhetnek, de ez kínkeserves munkát igényel.
Gyakorlatilag egy függőségtől szabadulunk meg ami minden embernél egy kicsit másképpen zajlik, ezért bár tendenciák vannak, de pontos recept nincsen se lelkileg, se fizikailag arra, hogy hogyan nyerje el az illető az egészséges, harmonikus énjét, majd meg is tudja azt tartani… mindenkinek más válik be, és más jelenti az áttörést.
Egy viszont bizonyos: türelem, kitartás, komolyabb áldozatok és törések nélkül nem megy. Újra és újra erőre kell lelni. Igaz ez minden területére az életnek a változás időszakában, de ma térjünk ki részletesebben a párkapcsolatokra, ha már ezt a témát hoztam.
ÍGY SE, ÚGY SE KÖNNYŰ
Saját tapasztalatból mondhatom, hogy nem csak kövéren, de csinosan is nehéz ideális partnerre lelni. Annyi a különbség, hogy megváltoznak a lehetőségek és az ezzel járó veszélyek is.
Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy a fizikai változás előbb történik meg mint a lelki. Nagyon nehéz ezt ilyenkor elfogadni, szembenézni vele és valami hihetetlen mennyiségű türelmet is igényel.
Mert, a vékony lányokkal is bánnak ám rosszul a férfiak, és a legjóképűbb pasit is ki tudják használni és át tudják vágni a nők.
“Sosem gondoltam volna, hogyha leadom a súlyfeleslegemet még nagyobb kihívások elé állít az élet. Amikor a maga óriásra nőtt testében lakik az ember úgy képzeli, hogyha lefogyott minden problémája eltűnik ezen a téren, jöhet a Nagy Ő és ásó, kapa, nagy harang…
Sajnos ez nem így van… csak a fogyás nem oldja meg az ember gondjait, át kell menni egy hatalmas személyiségfejlődésen és ugyan azokon a buktatókon is, amiken sokan mások is átmennek testalkattól függetlenül.
Az emberek viselkedése és alapvető tulajdonságai nem változnak meg, csak a mi testünk és ezáltal az ahogyan látnak minket, ahogyan felénk nyitnak.
Viszont csak akkor fogjuk a jó embereket magunkhoz vonzani és ott is tartani, ha a mi belsőnk is olyanná válik hogy alkalmas legyen, felnő a feladathoz, vagyis megtanuljuk tisztelni magunkat és kezelni másokat a saját érdemeik szerint.
Szóval, igen, piszkosul nehéz kövérnek lenni, de csinosnak se könnyű ám!”
Angéla, 38 éves
A TAPASZTALATOK HIÁNYA
Sok oka van annak hogy miért is ilyen nehéz ismerkedni a zsírpárnákól való megszabadulást követően, de az egyik, és talán legjobban érthető az, hogy mivel azok a tapasztalatok amiket túlsúlyosan szerez az ember teljesen mások mint amiket akkor amikor már elérte, vagy közelít az ideális testsúly felé. Egy új tanulási folyamaton kell átesni, amivel az agyunkban az évek alatt kialakult kötéseket felülírjuk, ami értelemszerűen rögtön nem megy és meglehetősen nehéz is.
Mivel ideális, a mai társadalmi normákon belülre eső testtel sokkal nagyobb a merítés az érdeklődő potenciális partnetekből, ezért ilyenkor előkerülnek a kifinomultabb eszközökkel operáló játékosok és ezerszer jobban oda kell figyelni arra kivel áll szóba az ember. A megnyerő külső, a szép szavak, a cukiság és sárm mögött sokszor nem olyan tiszta a szándék mint amire mi gondolunk.
Na, de hogyan is számíthatnánk rá, ha ezelőtt egy kisebb körből érdeklődtek irántunk a másik nem képviselői, így nem volt lehetőségünk találkozni annyi opcióval, ergo kisebb a tapasztalati tőkénk.
AZ IDŐ FAKTOR
Még a fenti témához kapcsolódoan releváns, hogy mennyi ideig volt az embert túlsúlyos? Mennyi idő esett ki a “rendes” fejlődési folyamatából?
Vannak olyan tapasztalatok amik egy adott életrkorhoz köthetőek, így ha valakit, például egy fiatal teenagert ahelyett, hogy körülrajongnak a fiúk-lányok inkább cikizik vagy kiközösítik a külseje miatt nem lesz lehetősége arra, hogy megélje azokat a természetes fejlődési folyamatokat amiket pont abban az időszakban kellene. Sőt, a helyzet romlásnak is indulhat, ha az illető nem kap olyan professzionális lelki támogatást ami tényleg vissza tudja fordítani a folyamatot.
Ilyenkor szoktunk belefutni azokba a szituaciókba amikor a frissen lefogyott 40-50 közötti nő/férfi aki a 20-as, 30-as éveit elhízottan töltötte óriási pasizásba/csajozásba kezd és nem a korának megfelelően viselkedik, öltözködik amivel gyarkolatilag hülyét csinál magából. Pedig szegénykém, csak végre meg akarja élni azt, ami kimaradt neki anno az életéből, aztán jól átesik a ló túloldalára és sérül.
Egy kedves férfi ismerősöm tett vallomás erről nekem.
Béla – nevezzük most így – 15 éves korára már 100kg fölötti súlyban volt és óriási önértékelési gondokkal küzködött ami által persze problémái voltak az ismerkedéssel is. (Tegyük hozzzá Béla pofátlaul jóképű volt a virító kék szemeivel még 160 kilósan is…) 🙂
“Mindig is a nagyon dekoratív nők tetszettek, de addig esélyem se volt náluk amíg nem lettem sikeres. Sajnos utána megtapasztaltam, hogy csak azok a lányok tették le a voksukat mellettem akiknek a pénztárcám volt vonzó, nem pedig én magam.
Abban a társadalmi rétegben ahol én mozgok a külsőségek nagyon számítottak mindig is, ezért a saját méretem kompenzálására a legszebb lányokkal vettem körül magam. Persze mindenki tudta ők miért vannak velem, de nagyon hosszú idő volt mire ezt fel- és beismertem magamnak, hogy ciki vagyok.
35 évesen jött el a pont amikor változtattam, elkezdtem keményen edzeni és 37 éves koromra lefogytam 100 kilóra. Piszok jól néztem ki végre és élveztem, hogy körbe rajongnak azok a lányok akikre mindig is vágytam. Persze ez nem válzotatta meg, hogy mit akartak tőlem, egyikkel sem volt meg az a mély érzelmi és intellektuális kapcsolódás amire vágytam.
Végül millió meg egy csalódás és terápia után elkezdtem más típusú lányokkal ismerkedni, olyanokkal akikkel lelkileg is passzolunk egymáshoz.
Nem volt egyszerű, mert ők nem arra vágytak amilyen eszközökkel addig én ismerkedtem, egy szép táskával és cipővel nem lehetett őket levenni a lábukról.
Embert próbáló tanulási folyamat volt ez, de végül nekem kellett megváltozni és olyan férfivá válni amit megérdemel egy értékes nő. Ez a procedúra 5 évembe került, de végül megérte, mert rátaláltam a mostani feleségemre, akivel minden passzol közöttünk, szeretjük és megbecsüljük egymás, van két gyönyörű gyermekünk és soha sem voltam még ilyen boldog.”
51 éves férfi
AZ A FRÁNYA ÖSZTÖN
Sokszor az ösztönvilágunk türelmetlensége elhomályosíthatja a tisztánlátásunkat, a vágyaink pedig felülírják ilyenkor a józanész érveit.
Mit is értek ez alatt? Csak annyit, hogy annyira akarunk már végre valakit magunk mellé – főleg, ha már ennyit küzdöttünk érte – hogy nem várjuk ki a megfelelőt. Hajlamosak vagyunk 1-1 csalódás után a könnyebb ellenállás felé menni és belefutni a nagylángokkal égő, de gyorsan kialvó heves tűzzel érkező hódolók tettei által lelkileg agyonégetni magunkat.
Nagy szavak, mindent elsöprő bókok amik megolvasztják a szívünket, engedünk a varázsnak, aztán az ígéreteket nem követik a tettek, mi pedig szenvedünk majd végül ott maradunk hoppon. Ilyenkor mérhetetlenül megnő annak az esélye, hogy visszaessünk a régi megszokásainkba és veszélybe sodorjuk a saját elért sikereinket.
Mondok egy példát.
Van két férfi aki egyszerre hajt egy lányra. Az egyik nagyon nyomul, míg a másik csak finom jeleket ad. Ilyenkor az a képzet keletkezhet a lány agyában, hogy a második delikvens nem akarja eléggé a kapcsolatot és az egyértelműbb felé hajolhat még akkor is, ha a másik az aki igazán tetszik neki… mert a nagy erővel közeledő illető ugye odateszi magát, udvarol, gürizik az eredményért és egyértelműen kifejezi a tetszését.
Ezek a férfiak sok esetben más agendával érkeznek és nem hosszútávon terveznek, míg aki óvatosan közelít sokkal nagyobb tisztelettel van felénk és tényleg meg akar ismerni minket rendesen. Az utóbbi sok esetben vissza is húzódik ilyenkor és kivárja az eseményeket, nem megy bele a versengésbe, ha a másik irányába is nyitottságot mutatunk.
A mi szeretetre, figyelemre és törődésre kiéhezett lelkünk pedig nem értelmezi ezt megfelelően és szépen belesétál a csapdába… Aztán siránkozhatunk az amúgy szintén szimpatikus és rendes fiú után amikor ráeszmélünk a téves választásra és amire megalázkodva és gyakorlatilag bolondot csinálva magunkból jelentkezünk nála – annál aki igazából eredetileg is kellett volna nekünk – rá kell jönnünk, hogy az a vonat érdeklődés hiányában már réges-régen árkon-bokron túl jár.
FALS ÖNÉRTÉKELÉS
A másik eset amikor az elért célok diadalittassága okozta mámorban túlzottan magabiztossá válik az ember és olyan fennhordott orral jár-kel a világban hogy az már majdnem beleütközik az alacsonyan szálló repülőkbe…
Ez a nagyképűség nem csoda, hogy unszimpátiát vált ki egy egészséges lelkületű emberből…
Igazából sokszor ez is egyfajta belső bizonytalanságra utal, mert az illetőnek mindenkit maga alá kell gyűrnie ahhoz, hogy biztonságban, erősnek és teljesnek érezze önmagát.
Ellenben ez a jólelkű, normális értékrenddel rendelkező, kiegyensúlyozott lelkivilágú ismerkedők körében pont ellenkező reakciót vált ki, akik szépen el is fognak menekülni, aztán jól kidurran az a lufi amit a kompenzálás akkorára dagasztott, és jöhet a keserves szembesülés és az alapok átértékelése… mert valljuk be, óriási a különbség a magabiztosság és a fölényesség között.
Kemény leckék ezek.
“Emlékszem volt egy olyan szakasz amikor annyira elégedett voltam magammal, hogy úgy éreztem bárkit megkaphatok.
Őszintén szólva, valahol így is volt, azzal az aprócska különbséggel, hogy pont azok a nők nem voltak erre a hozzáállásra nyitottak akikre igazán vágytam volna. Szerettem volna egy szép és kedves lányt, de csak nem jött be ilyen az akkoriban pofátlan nagyképűséggel kikövezett utcámba.
Sokat köszönhetek annak a lánynak aki végül felnyitotta a szememet és volt olyan őszinte velem, hogy elmondja azért nem akarja velem folytatni az ismerkedést, mert minden nővel flörtölök akik az utamba kerül, még akkor is amikor ő mellettem van.
Először nem értettem miről beszél, hiszen én csak kedves és humoros akartam lenni mindenkivel… de hamar rá kellett jönnöm, hogy igaza van és amit csinálok kívülről máshogy néz ki, valamint tiszteletlen is a másikkal szemben.
Persze ez a köztünk addigra megtört kapcsolatot nem tudta helyre hozni – amit a mai napig sajnálok – így nem lettünk végül egy pár, de sikerült megbeszélnünk és ezért jó emberi kapcsolatot ápolunk, én pedig mérhetetlenül hálás vagyok neki, hogy hozzásegített ahhoz, hogy fel- és beismerjem magamnak a hibámat, és ezáltal változtatni tudjak.”
32 éves férfi
TALULJ MEG NEMET MONDANI!
Utolsónak hagytam, de talán amit a leggyakrabban látok, hogy azok akik elhízottak (voltak) nem tanultak meg nemet mondani.
Amikor nincs tökéletes formában az ember, akkor sokszor azzal kompenzál, hogy a rossz szituációkra is igent mond, csak hogy „jófej” legyen, hogy elfogadják, kedveljék az embertársai.
Ez egy rossz berögződéssé válik idővel, ami később is tudja kisérteni az embert, főleg amikor éppen nem a legjobb passzban van, vagy sok kudarc éri. Kicsit visszautal ez a két udvarlós esetre is, mert ott is azt hagyja az illető, hogy őt válasszák ki és nem ő választ.
Igenis, meg kell tanulni dönteni és azt tettekkel is megerősíteni, mert ha csak megy az ember az árral az a tökéletes recept a sérülésekre. Ameddig pedig ezt a szintet nem érjük el, hogy tudjuk mikor mondunk önazonosan igent és mikor nemet, addig nem is állunk készen egy igazi tartós kölcsönös szereteten alapuló párkapcsolatra.
KONKLÚZIÓ
A jó hír viszont az, hogy szerencsére ezek a dolgok tanulhatók és bár iszonyatos fájdalommal járó leckéken keresztül jut el az ember odáig, hogy önmaga legyen, mégis, ha és amennyiben felismeri ezeket a téves tendenciákat, majd megváltoztatja a gondolkodását és viselkedését, akkor van esélye arra, hogy harmonikus élete legyen egy olyan pár oldalán akivel kölcsönös szeretetben és tiszteletben élhetnek együtt, boldogan – jó esetben amíg a hálál el nem választ.
THE END. 🙂
(…or to be continued…)
