Dr. Vasas Péter vezető sebész főorvos a Doncaster Royal Infirmary kórházban; általános, laporaszkópos, felső tápcsatornai és bariátriai sebész, a Túlsúly Centrum megálmodója.
Vasas doktor úr 2006-ban, a sebészeti szakvizsga megszerzése után Angliában ment, ahol orvosi állást kapott majd később szintén itt megismerkedett a különböző gyomorszűkítő műtéti eljárásokkal is.
Annyira lenyűgözték ezek a sebészeti technikák és a hatásfokuk a cukorbetegség és túlsúly problémák gyógyításában, hogy mostanra az egyik fő profiljává váltak az általa profi szintre fejlesztett a laporaszkópos beavatkozások.
A kint megszerzett tudást Magyarországra visszahozva, 2016 óta Vasas doktor úr a Duna Medical Centerben végzi nagy sikerrel gyomor bypass és sleeve operációit, aminek az egyik élő példája vagyok jómagam is, akinek szintén a doktor úr adott új életet.
Most azokról a tapasztalatokról, megfigyelésekről kérdezem őt, amit az eddigi több mint 400 műtét kapcsán gyűtött össze.
Vattay Dóra: Doktor úr, mi is az a gyomorszűkítő műtét?
Dr. Vasas Péter: Az USA-ban és Nyugat-Európában több évtizedes múltja van a kóros túlsúly műtéti kezelésének, ezek közé tartoznak azok az eljárások, amik a gyomorszűkítést szolgálják. Többféle gyomorszűkítő műtét is létezik, én amennyiben kivitelezhető a betegnél, akkor a Roux-en-Y Bastric Bypass operációt preferálom, de végzek Sleeve – csőgyomor kialakító műtétet, valamint gyomor ballon behelyezést is.
Fogyasztó műtétek közül legtöbben a gyomor bypasst szokták választani, és világszerte is ez a leggyakrabban végzett testsúlycsökkentő műtét.
V. D.: Mennyire megterhelő egy ilyen műtét?
Dr. V. P.: Mint minden műtétnek ennek is van regenerálódási ideje. Viszont régen ez egy nagy hasi műtét volt ami komoly megterhelést jelentett a szervezet számára, viszont mára a laporaszkópos technika lehetővé teszi, hogy a betegek akár 2-3 nap kórházi tartózkodás után hazamenjenek, és pár hét után fokozatosan újra visszatérjenek a mindennapi életükhöz.
V. D.: Mi a legnagyobb kihívás a pácienseknél?
Dr. V. P.: Az, hogy megértsék mi is ez a beavatkozás, és azt, hogy mibe “vásárolják bele” magukat. Például amikor egy beteg a családjával együtt érkezik, akkor én behívok mindenkit. Ezt azért teszem, hogy az egész család ismerje és beszélje meg, hogy pontosan mire lehet számitani, hogy mivel jár ez a folyamat, és hogy feltehessék nekem a kérdéseiket. Ezalatt a beszélgetés alatt pedig próbálom megneszelni, hogy nincs-e az, hogy mondjuk a család akarja a műtétet, de az illető igazából hallani sem akar róla. Mivel ha a páciens nem akarja ezt az utat, hanem csak a család, az egy olyan ellentmondást tud szülni amiből jó nem sül ki. Viszont az sem egy ideális konstelláció, hogyha csak az illető akarja, a családtagok pedig ellenzik.
A műtét után sok lesz a változás a műtött, és ezáltal a vele együtt élők és vele közeli kapcsolatban lévők életében is, így nekik is érteniük kell mi miért zajlik és kelleni fog az ő türelmes hozzáállásuk és támogatásuk is a hosszútávú sikerhez.
V. D.: Akkor jól értelmezem, hogy az emberi kapcsolatok és a lelki folyamatok nagyon fontosak egy gyomorszűkítő műtétnél?
Dr. V. P.: Igen, kiemelten fontosak. Sok esetben ezen áll vagy bukik, hogy gyümölcsöző lesz-e a végkimenetel. Emellett kimutatták, hogy bizonyos lelki folyamatoknak olyan hatása van az emberi szervezetben az anyagcserére, hogy ezeknek a terápiás gyógyításával akár még a műtétet is el lehet kerülni.
Igazából pont erre a legnehezebb rájönni, hogy ki az, aki tényleg profitál egy ilyen beavatkozásból és ki az, aki nem. Ez egy másik nagy kihívás orvosi oldalról.
V. D.: Igen, gondolom erre vannak kiváló szakemberek, akik nagyon jó segítséget nyújthatnak terápiás szinten is, akár egyénileg, akár pár- vagy családterápiában, hogy elősegítsék a páciensek jövőbeni új, megváltozott életvezetésének kialkítását. Velük van együttműködés? A pszichológusok mennyire segítőkészek ebben a tekintetben?
Dr. V. P.: Nagyon fontos lenne, hogy partnerek legyenek a pszichológusok is, ami sajnos nem mindig jellemző, vagy legalábbis olyan részletes visszajelzést nem nagyon tapasztalok az általuk adott szakvéleményekben, ami a döntésnél bizonyosságot tudna adni arra vonatkozóan, hogy pszichés szempontból is támogatott-e a beavatkozás – természetesen tisztelet a kivételnek, mert van pozitív ellenpélda is. Angliában például egy kurzuson vesznek részt a páciensek kötelező jelleggel a műtét előtt, amin szakemberek minden szükséges információval ellátják őket. Szerintem ez nagy segítség nekik az operációhoz kapcsolódó lelki folyatamok, problémák feldolgozásában is.
V. D.: Mit gondol, miért van ez a hozzáállás, és hogyan lehet orvosolni?
Dr. V. P.: Nem tudom mi az oka, viszont egyszer az egyik dietetikus felhívott, és nagy óvatossággal kezdte el mondani, hogy ő nem szeretné keresztülhúzni a műtéti tervet, de szerint nem biztos, hogy jó megoldás az operáció adott betegnél. Ennek a telefonhívásnak kifejezetten örültem, és mondtam is neki, hogy nagyon hálás vagyok, mert mindenkinek az az érdeke, hogy olyan megoldás szülessen ami az adott betegnek megfelelő és hosszútávon hoz sikert. Nem az a cél, hogy 2-3 héten belül meglegyen a műtét. Amennyiben tényleg ez a jó út meg lehet az csinálni pár hónappal később is.
V. D.: Mit gondol mennyi az ideális várakozás a döntéshozatal és a műtét között?
Dr. V. P.: Én a magam részéről egy 3-4 hónapos várólistát tartok ideálisnak. Sokszor van olyan, hogy valaki eljön és azt mondja, hogy „Doktor úr én már úgy fel vagyok készülve, hogy holnap reggel feküdnék a műtőasztalra.” Aztán 3 héttel később amikor a menedzserünk felhívja, hogy felszabadult egy időpont az illető közöli, hogy meggondolta magát.
Bizony, azoknál, akik nagy lendülettel jönnek, néha ez a vehemencia ugyanúgy el is veszik…
Ezért is gondolom a pár hónapos várakozást ideálisnak, mert ezalatt van idő megcsináltatni a vizsgálatokat, tüzetesen átnézni mivel jár a műtét és az utána jövő élet, valamint megérhetnek a gondolatok is. Azoknak, akik pedig tényleg kitartanak a döntésük mellett ez még egy belátható idő.
V. D.: Milyen rizikói vannak a műtétnek?
Dr. V. P.: Azt Angliában nagyon megtanultam, hogy minden lehetséges rizikófaktorról értesíteni kell a műtét előtt a beteget. Éppen ezért alakítottam ki egy rendszert amiben elküldök egy beleegyező nyilatkozatot a beavatkozás előtt két héttel amiben a rizikók és a műtét utáni felépülési folyamat is szerepelnek. Ezekkel kapcsolatban pedig bármilyen kérdésre válaszolok az operáció napjáig. Ez több szempontból is hasznos: először is azért, mert fel tud készülni a páciens, mert nem a műtét előtt közvetlenül szembesül a tényekkel, amikor már óvni érdemes minden stresszhatástól, valamint ez egy utolsó szűrőként is funkcionál.
V. D.: Eddig beszéltünk a műtét előtti időszakról. Mi jön a műtét után? Én úgy tapasztaltam, hogy akkor jön csak a munka nagyja, nem csak testi, de lelki szinten is. Itt kell majd csak a támogatás. Tudom, hogy a Doktor úr is különösen fontosnak tartja ezt, mert az orvosi nyomon követés is a csomag részeként kínálja.
Dr. V. P.: Igen, a kezdetektől fogva célkitűzésünk volt, hogy ne csak a műtétet kínáljuk, hanem egyfajta csomagot ami tartalmazza, hogy a műtét előtt megbeszélünk mindent és a műtét után is odafigyelünk a betegekre és elérhetőek vagyunk számukra minden esetben. Ez mindenképp fontos, mert mi tudunk segíteni abban, hogy átvészeljék az esetleges nehézségeket.
Sosem tudtam elképzelni, hogy csak a műtétet „áruljam”.
Példának okáért, a mai rendelésemen is volt két hölgy akik máshol voltak operálva, és azért jöttek hozzám, hogy megkérdezzék elvállalom-e az utógondozásukat, amit természetesen örömmel vállaltam el. Beszélgettünk, javasoltam egy-két dolgot, amit máshogy kellene csinálniuk ők pedig nyugodtan mentek el. Igazából semmi komolyabb bajuk nem volt, csak arra volt szükségük, hogy tudjanak valakihez fordulni ha bármilyen kérdésük felmerül a jövőben.
V. D.: Gondolom a betegek eredményei statisztikának is kiválóak.
Dr. V. P.: Igen, a betegek által visszaküldött vizsgálati adatokból statisztikai elemzést készítünk, ami alapján tudunk eredményeket prezentálni és fejlődni is a jövőben.
V. D.: Apropó, milyen fejlődést vagy akár visszafejlődést mutatnak a visszajelzések amik a páciensektől érkeznek?
Dr. V. P.: Hála az égnek negatív visszajelzések nem nagyon vannak. Ami esetleg megjelenik az is inkább csak kérdés formájában jön elő és az első szakaszban, amikor még az új életmód kialakítása folyik. Inkább az látszik, hogy a betegek nyugodtabbak, ki van simulva az arcuk, büszkék magukra és a legtöbbjüknek fülig ér a szája. Nagyon hálásak, ami nekem/nekünk is jól eső érzés és boldoggá tesz.
V. D.: Végül, de nem utolsó sorban kinek ajánlja Doktor úr a műtéti fogyást?
Dr. V. P.: Ezt az operációt azoknak javasolom akik kórosan elhízottak és semmilyen más módon nem sikerült lefogyniuk, vagy folyton visszahíztak. Ami különösen fontos, hogy ez egy nagy elhatározást és kitartást igénylő folyamat, mert az operációt alapvetően csak egy segítség, egy mankó, semmiképpen sem csodaszer! Tehát, az lesz végül sikeres, aki folyamatban gondolkozik és változtat az életvitelén egy életre. Azok, akik ezt nem teszik meg visszahízhatnak, és valószínűleg vissza is fognak.
Mi minden segítséget megadunk, amit csak tudunk ahhoz, hogy ez a folyamat sikeres legyen, de a garanciát nem mi biztosítjuk a páciensnek a nap végen, hanem önmaga és a saját kitartása.
